Három évig dolgoztam a Szte-reo c. egyetemi lapnál, mielőtt 2009 márciusában kineveztek főszerkesztővé, 2010. februárjáig töltöttem be ezt a posztot. Nem állítom, soha nem is állítottam, hogy tökéletesen felkészült voltam akkor a feladatra, de minden tőlem telhetőt megtettem. Az első hónapban gyakorlatilag a semmiből építettem fel a szerkesztőséget, mert a korábbi hónapok zűrzavarában szépen sorjában eltűntek a szerzők a laptól. Most azonban olyan vádakat kaptam, melyek korántsem állják meg a helyüket, és mivel most sine ira et studio tudok nyilatkozni a történtekről, válaszolnék rájuk.

A 2009-es év tanulságos esztendő volt, a lap színvonala fokozatosan csökkent. Az ok az volt, hogy a szerkesztőséget egy karról érkező hallgatók alkották, ilyeténképpen bölcsész-centrikussá vált a lap.

Ez az a bizonyos, az én szerkesztőségem idejére datált megjegyzés a lap facebook oldalán megjelent ismertetőben , mely miatt most ez a bejegyzés születik.

Azt állítja a szerző, hogy a szerkesztőséget egy karról érkező hallgatók alkották, és ez okozott mérhetetlen problémát. Tény és való, jómagam bölcsész vagyok, klasszika-filológus, és volt a szerkesztőségben néhány latin, magyar, illetőleg kommunikáció szakos hallgató. Egyikőjük zenéről, másikójuk sportról írt rendszeresen, ezt még szerintem nem nevezhetjük drasztikus elbölcsészesedésnek. Egész egyszerűen igényes újságírást próbáltunk megvalósítani, a szakértők szerint sikerrel, legalábbis amit az elnyert díjak mutatnak. S ha az igényes, kulturális újságírás bölcsészes, mert nincs benne elég bulváranyag, akkor vállalom, bölcsészes újságot szerkesztettünk. (Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a bölcsészes Szte-reoban negyedennyi helyesírási hiba sem volt, mint a mostani nem-bölcsészesben…)

Furdalta az oldalamat a dolog, előszedtem tehát a gépemről a fizetési listát, melyen minden újságíró neve és szakja szerepel. A következő karokról voltak júniusban újságíróink:BTK, JGYPK, ÁJTK, ZMK, GYTK, TTIK. Ha jól számolom ez hat kar összesen. Az újságtörténet szerzője – talán a mostani főszerkesztő – azt állítja, hatalmas eredmény, hogy mostmár hat karról vannak újságíróik. Hozzánk szeptembertől egyébiránt csatlakozott még egy ÁOKs hallgató is, így ez a szám az én szerkesztőségemben már hét volt. 
S ha már itt tartunk, egyetlen dolgot lehet a szememre vetni, teljesen jogosan: sokszor nem jött ki időben a lap. Ám ez elég ritkán történt az én hibámból, vagy a szerkesztőség tagjai miatt. Erre csak egy példa a 2009. októberi szám története, mely miatt egyébként a szerzőnek el kellett búcsúznia az újságtól, holott kiváló címlapokat készített.
És még két apró megjegyzés a Szte-reo bemutatkozásához: az rendben van, hogy a főszerkesztőségem idejét egyfajta sötét korszakként értelmezi a mostani főszerkesztő. Ám legyen. Szíve joga. De akkor a következő információk is hozzá tartoznak az igazsághoz.

Amikor azt írja:

A legkedveltebb írások a Kultúra, Mjúzik, Pro-Kontra rovatban jelentek meg elsősorban, főleg kritikai cikkekről és interjúkról beszélünk.

Nem árt, ha tisztában van vele, hogy ez a bizonyos Pro-kontra rovat az én fejemből pattant ki, az egyik újságírómmal ketten írtuk az elsőt a 2009. márciusi számba, a dohányzási tilalom kapcsán. Eredendően két ellentétes véleményű újságíró érvelő jellegű írásáról volt szó, egy a hallgatókat megosztó kérdésről. Ezt a logikus felépítést egyébként a mostani Szte-reoben nem követik, egyetlen újságíró írja mindkét cikket, amivel szerintem gyakorlatilag a lényegétől fosztják meg a rovatot.
A másik említésre érdemes gondolata a szerzőnek:

A lap integráló funkcióját folyamatosan gyakorolja a hasábokon kívül is: például Stand-up esteket szervez a hallgatók fellépésével…

Azt sem árt tudni, hogy az első Stand-up comedy pályázat ötlete szintén tőlem származik, az akkori sajtófőnökkel kezdtük szervezni, ám sajnos már nem voltam főszerkesztő, amikor maga a pályázat lezajlott, mindenesetre még én szerkesztettem meg a pályázati kiírást, így ez is a sötét éra terméke.
A fenti gondolatok csupán széljegyzetek egy történetben, egészen apró momentumok, mondhatni a jéghegy csúcsa.