Kedves Olvasók!

Hosszú hallgatásomat megtörve új poszttal jelentkezem, és egyben ígéretet teszek arra, hogy ezen túl hetente-kéthetente legalább egy poszttal igyekszem jelentkezni.

Az elmúlt napok hetek hónapok hallgatásának egyetlen egy oka volt. Nem volt munícióm, ami széles rétegek érdeklődésére tarthat számot.

Ami miatt most tollat klaviatúrát ragadtam, az egy számomra több érdekes tanulságot tartogató esemény lezárulta.

De kezdjük az elején.

A nyár végén jött egy e-mail a hallgatói képviselettől, melyben közölték, hogy nem kaptam kollégiumot. Már maga az megérne egy misét külön posztot, hogy az ország egyik legjobb egyetemén 4,7-es átlag nem elég a kollégiumi férőhelyhez, mert a még igazi egyetemistának nem is tekinthető^* gólyáknak tartják fenn a férőhelyek legnagyobb részét, hogy minél közelebb lehessenek a bulik központjához. De ez a poszt nem erről szól.

Mivel az egyetem elég messze esik az otthonomtól ahhoz, hogy bejárással megoldjam a helyzetet, albérlet után néztem. Az egyik ismerősöm az egyetemről szólt nekem, hogy épp lakást vásárol, és lakótársat keres. Megegyeztünk. Ma is bánom.

Történ ugyanis, hogy olyan lakást talált, amelynek az eladója (legyen most az egyszerűség kedvéért F.) még nem talált magának új lakást, így ott maradt az egyik szobában, míg mi B. barátommal beköltöztünk a másikba. F-fel megegyeztünk, hogy a teljes vételár kifizetése után igyekszik minél hamarabb szedni a sátorfáját, addig meg csak megoldjuk valahogy.

Az elején jól is indult. Az első héten együtt kajáltunk esténként, csomót beszélgettünk, sztorizgattunk. Aztán egyszer valami egy csapásra megváltozott. Minden apró hülyeségért, amit talált, engem vett elő. Hogy érzékeltessem a problémák súlyát, felsorolok néhány példát. Vizes maradt a fürdőszobában a kő, a konyhaszekrény ajtaja nem megfelelő sorrendben lett becsukva (vagyis a bal oldali ajtón található kis műanyag csík, ami azért van, hogy a két ajtó között ne lássanak be, a jobb oldali ajtóra feküdt fel), és hasonlók. Ezeket a hibákat igyekeztem javítani, a nézeteltéréseket elsimítani. Az egyik alkalommal azonban F. túllépett egy határt, és minősíthetetlen hangnemben kezdett velem beszélni, amit nem tűrhettem el, és visszaszóltam. Ez volt az a pont, amikor egyáltalán nem finoman megkért, hogy a hét végéig, hagyjam el a házat. (by: Stohl Buci) Na most ugye az egyetem mellett lakást keresni nem egyszerű dolog, és tudtam, hogy egy hét alatt nem is fog menni. Ezért megkérdeztem KoA barátomat, szerzőtársamat, hogy meghúzhatnám-e magam nála egy átmeneti időre.^**

Két lehetőségem volt.

1.      1. Az átmeneti időszakban F talál lakást, és el is költözik. Erre elég kevés esély volt, mivel akkor még a vételár sem volt kifizetve.

2.      2. Én keresek új lakást, és költözöm el.

Végül ez utóbbi forgatókönyv szerint zajlottak az események. Amit utólag belegondolva nem is bánok. Találtam egy tök jó kis albérletet, olcsón, ahol nem kell osztozni másokkal egy szobán. Ez egyetemi éveim alatt először fordul elő velem, és marhára tudom értékelni. :)

És hogy mik voltak azok a tanulságok, amelyeket a bevezetőben említettem?

Nos:

Ad 1: Minden esetben kössünk bérleti szerződést. Tök mindegy, hogy rokon, ismerős, ismerős ismerőse, vagy vadidegen ember a másik fél. Ez véd meg mindet egy olyan kellemetlenségtől, mint, hogy vasárnap este közlik veled, hogy péntekig még maradhatsz, ha muszáj.

Ad 2: Van legalább két olyan barátom, akiknek, ha telefonálok egy este, hogy kidobott a főbérlőm, és szeretnék nála héderezni pár napot, hetet, akkor nem habozik, nem hímel-hámol, hanem azt mondja: Gyere! :)

Köszönöm!

^*Szerintem onnantól kezdve tekinthető valaki igazi egyetemistának, ha van legalább egy lezárt féléve.

^**Erről az átmeneti időszakról fog szólni a következő posztom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.