Tartozom egy vallomással. Nem annyira a blog szerény lélekszámú, de annál lelkesebb olvasótáborának, mint inkább magamnak.

Nem vagyok már klasszika-filológus.

 

Klasszika-filológusnak lenni életforma. Egy szerelem, ami mellett vagy elkötelezett az ember lánya, vagy sem. Nekem csak egy hűtlen szerető, akinek nem tudtam második esélyt adni. Ki tudja, talán egyszer ő lesz az enyém. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.