Gondoltam írok egy villámpostot :)

Jó napom volt tegnap, de durván. Délelőtt még urológiát tanultam, ami a mostani szelíd vizsgaidőszakban még azért komolyabb vizsgának számít. Egyre mentem a Klinikára, kettőre viszont a Rektori Hivatalban kellett volna lennem, a rektori pályázat eredményhirdetése miatt. Ahogy arra számítottam is, urológus barátaim nem voltak képesek időben elkezdeni, konkrétan kb. háromnegyed kettő volt, mire összehalászta szegény gyakorlatvezetőm az aznapi vizsgáztatókat. Amikor kijelölt valakit, az közölte, hogy oké, de ő még befejezi az ambulanciát/ellátja a vérzőt/egyeztet a beszállítókkal/virágot vesz a nagymamájának, stb. Beosztottak valakihez, de közben kiesett a műtőből a saját kezelőorvosom, aki átvette a kis csapatot, persze rögtön ugrottam is elsőnek, és villámkérdésekkel megszereztem az áhított jegyet, nagyjából 4 perc alatt.

Más is járt az én cipőmben az eredményhirdetés miatt, egy nagyon helyes lánnyal együtt igyekeztünk minél kevesebbet késni. (off: sajnálom, hogy a saját (?) zárkózottságom miatt olyan emberekről tudok nagyon keveset, akik nagyon is érdekesek, értékesek)

Fél háromra odaértünk a gyönyörűen felújított Rektori Hivatalba, ahonnan kiköltöztették a TO-t, ezzel pedig a diákokat, így magukban, csöndben pöffeszkedhetnek a luxusban vezetőink. Vége volt már a hepöningnek, már a csoportkép készült, átvettem egy újabb oklevelet (na, azért ez komoly oklevél: vastag a papírja, és SE-s mappában van, wow), meg egy életrajzi könyvet egy sebészről, akiről még életemben nem olvastam és nem is fogok. Természetesen a rektori pályázatok eredményhirdetésén a Rektori Hivatalban a Mélyen Tisztelt Rektor Úr... ...nem volt jelen.

Az Amerikai-Magyar Orvosszövetségnek augusztusban Balatonfüreden lesz konferenciája, ahol van egy klassz diákszekció, oda kellett még absztraktot szerkesztenem, éjfélig volt határidős. Már a magyarral is gondom volt, hogy 250 szóba sűrítsem, de az angol kész szenvedés volt, 90 szóval kellett megkurtítanom. Eredetileg a témavezetőm írta, én csak ötleteltem bele, de most jól át kellett szerkesztenem, végül talán nem lett vészes. Angolul fogok előadni, jó kis kihívás.

Végre jött a nap kellemesebb része, lánybarátommal elmentünk megnézni a Karib-tenger kalózai 4-et IMAX-ben. Összességében megérte. Tetszett is, röhögtem is, teljesen kikapcsolt, jót tett nagyon.

A nap végén meg összeültünk egy pizza mellett, elmesélte, hogyan alakul a bimbódzó kapcsolata. A srác szép, klasszikus stílusban, lassan, de kreatívan építkezve udvarol, süt belőle a nők iránti tisztelet. Nagy sikert is arat vele. Ez jó érzés az olyanoknak, mint én vagyok, akik hasonló elveket vallanak. Van remény, hogy lehet találni olyan lányokat, akiknek ez bejön, és nem csak annyi számít, hogy egy bronzbarna csoda tapizva megkérdezi, hogy kő-e kóla vbk*?

*vodka-bomba-kataflám :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.