Egyetemről szerkesztőségbe, koliból lakásba majd másik lakásba költözés, régi-új barátok, klasszika-filológusból gazdasági újságíró - nagyjából ez az elmúlt egy év mérlege. Mivel október óta halogatom ennek a posztnak a megírását, az egy év ebben az esetben 2011 októberétől mostanáig eltelt időt jelenti, de csak ma szántam rá magam, hogy mérleget vonjak.

Visszatekintve már minden annyira logikusnak tűnik, az univerzum pontosan megrendezte, hogy min kell keresztülmennem ahhoz, hogy idáig eljussak. Össze kellett törnöm lelkileg, hogy felépíthessek valami szebbet, jobbat. Ezért hálás vagyok, még ha akkor fájt is.

 Az év legnagyobb változása, amire csak a múlt héten döbbentem rá, mikor sétáltam Budán a sűrű hóesésben: megszerettem ezt a várost. Korábban váltig állítottam, hogy képtelen lennék itt élni, aztán azzal nyugtattam magam, hogy ha nem lenne olyan munkám, amit imádok, akkor semmiképp sem lennék itt. Változnak az idők, hóesésben szép ez a város. Talán a többi évszakot is megszeretem majd. Most már a lakás is tartósnak tűnik, idén január elsején költöztem be, bár előtte megjártam három hónap alatt 4-5 albérletet, ez már mondhatjuk, hogy bevált.

Most már talán élhetek ezzel a kifejezéssel: újságíró lettem. Kislánykorom óta erről álmodtam, és egy éve megvalósult. Teljesült már valaha álmotok? Furcsa kettős érzés: egyrészt boldogság, másrészt rengeteg kérdést vet fel. Olyan, amilyennek elképzeltem? Valóban erről álmodoztam? És ami a legfontosabb: merre tovább?

Nos, nem pont olyan, mint a filmeken, nem pont ilyennek képzeltem, de nem jobb vagy rosszabb, csak egészen más. Ahogy mindenhol, itt is vannak konfliktusok, és a munka egész embert kíván, sőt, néha több egész ember kívánna. Nem tehetem meg, hogy hétvégente nem vagyok újságíró, vagy ha szabadságra megyek, megszakítom az internet- és telefonkapcsolatot a világgal. Persze talán azért élvezem ennyire, mert nem is akarom.

A fizetés kevés, nem titok. Ez sokszor frusztrálttá teszi az embert. De ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy 24 évesen még nem kell megváltani a világot. Szépen alakulnak a dolgok, alakul majd ez is. És ez egyben válasz is a második kérdésre. Tovább ezen az úton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.