Kerek négy évet dolgoztam az egyetemi sajtóban, egy percre sem bántam meg, de egy mai blogbejegyzés sok emléket felidézett abból az időszakból: és bármennyire is a múlt homályába révedve írok róla, a 2006 és 2010 szeptembere közötti időszakról van szó.

Azt, hogy az egyetemi médiában szinte tollba mondják, hogy minek kell megjelennie, nem akarom részletezni, sajnos nincs is rá szükség, inkább csak megvilágítanám egy-egy történettel. 

Az össz-egyetemi lapnál, amelyet szerkesztettem, a címlappal ment a kínlódás hetekig, mert a vezetőség nem tudta eldönteni mégis hogyan reklámozza saját magát. A bejegyzés miatt "természetesen" kirúgták az egyébként nagyszerűen, gyorsan, konstruktívan és kis híján ingyen dolgozó címlapos kollégát.

A Szte-Age megnyitója előtt interjút kellett készítenem a frissen megnyitott egyetemi klubról a vezetővel. A megnyitón, ahová meghívták Kautzky Armandot, körülbelül három vendég vett részt, mert "elfelejtették meghirdetni." No comment. Programok persze még nem voltak, de készítsek interjút, írjak bemutató szöveget. A jó újságírónak persze nem ihlet vagy téma kell, hanem kitöltendő hely, úgyhogy írtam. Ekkor született a Szte-Age szlogenje: "Egy csepp kultúra a városi forgatagban", melyet a kocsma azóta is használ. Bár nem tudom, végül mennyire helytálló, mert a megnyitó után már nem tettem be oda a lábam.

Hogy ezek után mennyire volt megbecsülve a munkám, arról már írtam. 

Nos, innen úgy távoztam, hogy az új sajtófőnök behívatott valami EHÖK értekezletre, és bemutatott egy főszerkesztőnek. Utóbb kiderült, hogy az utódom volt. Úgyhogy másnap bementem és felmondtam. Még aznap tárt karokkal várt a bölcsész-lap, és nem is bántam: ízig-vérig bölcsész vagyok, gondoltam jó helyem lesz ott. De érdemben csak egy dolog változott: az újság fejléce. 

Másfél hónapja dolgozhattam a Bölcsőnél, amikor lapzárta után felhívott a HÖK elnök, hogy kellene vele csinálni egy interjút a friss lapszámba. A HÖK elnökért mindent - mondtam én, aki éppen Pécsen jártam tanszéki kiránduláson, de megcsináltuk az interjút, le is hoztuk. Amikor a HÖK elnök elolvasta, hogy az interjúban sikerült gyakorlatilag "lehülyéznie" a hallgatókat,bezúzatta az egész lapot.

Aztán 2010 szeptemberében, amikor már kis híján nyomdakész volt az aktuális lapszám, egy napfényes délutánon szembejött velem az egyik újságíróm és nekem szegezte a kérdést: 

Hogy lett X.Y. a főszerkesztő?

Így ért véget dicstelen pályafutásom az egyetemi sajtóban, majd nem sokkal később kimentem Németországba, ahol egy csodálatos félévet töltöttem el, és még néhány jó hír és elégtétel is jutott.

Hónapokkal később a sajtófőnök panaszkodott az új főszerkesztőre:

Lehet, hogy te öntörvényű voltál, de mindig kész volt az újság.

Öntörvényű? Talán igen.

Van véleményem. Ha valami nem tetszik, vitatkozom.

Követtem el hibákat? Bizony, nem keveset. A legnagyobb az volt, hogy nem álltam fel időben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.